"Erre gondolt: belőlem nem lesz semmi, elzüllök. Erre gondolt: minden leszek. Erre gondolt: meghalok jövőre, huszonegy éves koromban. Erre gondolt: sohase halok meg. Mindenre gondolt, egyszerre." (Esti Kornél)
Megboldogult blogomon volt még egy gyönyörű 21-dolog-amit-megteszek-mielőtt-21-leszek listám. Szinte teljesen elfeledkeztem róla az évek alatt (kb. két évig lehetett kint a projekt, de lehet, volt az három is), nyilván felét se csináltam meg tavaly decemberig. De nézzük, mit sikerült mégis elérnem 21 éves koromra.
Dö lista és dö eredmény:
1. Megtanulok egy Schubert-darabot zongorán.
Hát, nem jött össze. Megint csak. Körülbelül 1 oldal megy-ment ebből, de tovább sose jutottam. Szip.
2. Tanulmányi út (áthallgatás, Erasmus) keretein belül kiutazok külföldre.
MÉG nem jött össze. De jól figyeljetek, mert ha minden jól alakul, 2015-ben nem láttok túl sokat idehaza.
a) leteszem belőle a középfokú nyelvvizsgát (vagy legalábbis elérem közel azt a szintet)
b) levelezni kezdek tősgyökeres oroszokkal.
Na jó, igaz, a nyelvvizsga csak pár hónappal a szülinapom után, tavasszal jött össze, de megvolt a levelezés, megvan a szint, szóval most már csak gyúrni kell a felsőfokra.
4. Elmegyek egy Balaton-körüli biciklitúrára.
Továbbra is tervben. Még nincs meg a partner hozzá...
Végül is, fogjuk rá, bár a CampusOnline-ból szívem szerint többet is kihozhattam volna-kihozhatnék.
6. Küldök verset, novellát, irodalmaskodást a nagy irodalmi lapokba (Tiszatáj, Műút, Bárka).
Áh, ez a hajó már nagyon messzire elment...
7. Megtanulok alapszinten egy harmadik élő nyelven (olasz, francia, német?).
Elkezdtem bolgárul, olaszul és újfent lengyelül is tanulni, alapszinttől messze, de valami csak-csak ragadt... Mondjuk, hogy félig teljesítve.
Ha valamiben mázlis voltam az utóbbi időben, akkor igen, az az utazás. Prága, még visszatérek.
9. Stoppolok.
Majd ha akad kivel. És akad hová.
Hehe, például hóemberkét zokniból.
11. Szerzek végre nyári munkát.
Túl sok minden más jött össze. Idén nyáron is csak egy pitiáner idénymunkát tudtam összeszedni. Nyeh.
És ím, itt az élő példa, hogy mennyire nem jött össze. Élt úgy két hónapot? Na jó, végül is, azért megpróbáltam.
SOKKAL gyakrabban sikerült, mint eddig. Éljen az egyetem és az olcsó jegyárak.
Tavaly nyáron sikerült belevetni magamat, és minő meglepetés, a 12 éves énemmel szemben a mostani igazán meg tudta látni, mekkora mesélő ez a Tolkien. Konkrétabb benyomások: 1, 2, 3.
15. Beszélgetésbe kezdek vadidegenekkel.
Ráfoghatnám, mert nyilván előfordult, de nem úgy, ahogy terveztem.
16. Kötök magamnak egy sálat. (Mondjuk Griffendéleset.)
Ehhez még mindig nem vagyok elég öreg és türelmes.
Nem számoltam, de azért a kollégiumi konyha éhessé, kreatívvá és eltökéltté teszi az ember lányát, ha arról van szó.
18. Elmegyek egy nagyobb zenei fesztiválra (SZIN?).
És kezdek rájönni, hogy a koncertezés sem nekem való. Ciki, de ez van.
Nem szerveztem semmi nagyot, de azért kaptak egy szép képet bekeretezve, ami lehet, felért valami szervezkedős dologgal.
20. Járok a REÖK-ös tárlatvezetős önképzőkörre (legalább fél évig).
Elmentem egy alkalomra. Marha magányos voltam az összeszokott társaságban. Megijedtem. Hagytam a fenébe.
21. Írok egy dalt (dalszöveg+zene).
Áh, nem. De ezt még bepótoljuk.
Szóval az eredmény: 9/21. Nem az igazi.
Viszont az a helyzet, hogy ezeknek az ötelteknek egyik része eleve hülyeség volt, a másik felére pedig úgyis sor kerül a következő 1-2 évben, mit számít az a kis csúszás. És egyébként is, mennyi mindent fel tudok sorolni? Mennyi hülyeséget kipróbáltam az elmúlt huszonegy évben? Taekwondo, képzőművészeti szakkör, orosz nyelvű diákszínpad, középsulis énekkar, zongorázás, autodidakta gitározás, verspublikálás, előadás konferencián, Tehetség-HÍD tábor szervezése, diákújságíróskodás és DUE-helyezés, mindenféle tanulmányi versenyek, Vasgyár-Szöveggyár-Műút táborozás... Voltam Montenegróban, Olaszországban, Franciaországban, Csehországban, Szerbiában és kétszer Ukrajnában. És a lista még olyan hosszan bővíthető, ha kicsit agyalok rajta... Lehet, majd utólag ápdételek, ha beugranak a dolgok.
Szóval azért nem kell szégyenkeznem, nem unatkoztam annyira eddigi életem során, mint néha hiszem. Vagy mint amennyire néha hiszik mások. Vannak üres foltok, tény, de semmi sincs veszve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése