Szóval ma random kimentünk családilag strandolni. Egyrészt mert két gyopárosfürdői tiszteletjegy is porosodik már egy ideje az asztalomon (éljen a véradás!), másrészt mert elnézve a szeszélyes időjárást és a naptár szerinti nyár vészes közeledtét, igen picike az a kis metszet, ami alkalmas lenne ilyesmire.
A nyáron eddig konkrétan egyszer voltam strandon. És mennyire elég is volt. De hát vannak ezek a koncenviók, hogy nyáron barnának kell lenni, szívni kell a bőrünkbe a D-vitamint, még ha az UV-sugárzás ropogósra is pirít, ja és hát kell valami strandról sok-sok check-in is, nehogy azt higgyék, hogy antiszociális vagy (pedig de).
Egyébként jó dolog is ez. Alapvetően nagyon szeretek úszni, egy a kevés sport közül, amit tényleg tudok élvezni, csak hát ugye vizes lesz az ember (minő meglepetés), macerás a szárítkozás, ha az embernek amúgy dolga van például év közben stb., tehát mindig megtalálom a kibúvót. Szóval a kétméteresben jó volt róni a hosszokat, főleg amikor pirít a nap, a víz pedig istenien hűvös...
Ettől függetlenül továbbra is furcsa jelenségnek titulálom magam a strandon. Egyrészt a fentebb már említett okok miatt (és mert nemcsak antiszoc vagyok, de vérbeli téli gyerek is, szóval pfuj-pfuj napocska) nem mondhatnám magam barnának. Konkrétan világítok, leszámítva a karomat és a vállaimat. Augusztus közepén ez már nem olyan tipikus, főleg hogy nem egy skandináv jellegű alabástrombőrű szőkeség vagyok. Másrészt igazából a kevés úszáson (na jó, meg persze a kultikus lángoson) kívül semmit se élvezek a strandolásban, bármilyen menő is lett az utóbbi években Gyopáros. Élményfürdő, masszázsterápia, szauna, csilivili programok és "sztárfellépők"... Nem és nem.
De azért némi nyafogás árán is igyekszem minden évben megfelelni a koncencióknak. Több-kevesebb sikerrel. Klóros víz utóízével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése