Mondjuk ki: hiányzik a blogolás.
Oké, néha firkálgatok a naplómba, de az javarészt picsogás, amikor a legletargikusabb pillanatokban nincs az ember lányának jobb ötlete, csak vésni a sorokat abba a régi noteszbe.
Nem, a blog az egész más. Főleg amikor önkéntes remeteségbe vonulsz, hogy kicsit helyrerakd, merről jöttél, hová tartasz, mi minden változott azóta, hogy legutoljára a tükörbe néztél (képletesen, nyilván). És mivel a múlt héten rádöbbentem, hogy megszűnt a freeblog (igen, eltartott egy ideig, mire észrevettem - látszik, milyen sokat foglalkoztam ezzel, mióta az egyetemre kerültem), még nosztalgiázni sincs lehetőség. Sok-sok évnyi tinis panaszáradat és agymenés veszett el az internet süllyesztőjében.
Mit lehet tenni? Hát fogtam egy elfeledett blogot, ami könyvesblog akart lenni egyszer (és sokadik próbálkozás után is be kellett látnom, hogy a tematikus blogolás nem az én műfajom). Töröltem minden eddigi bejegyzést. Új dizájnt kreáltam neki (és még fogok is, mert nem, nem vagyok elégedett).
És most itt vagyok.
Furcsa. Nagyon furcsa.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése