Visszatérés Szegedre - első fejezet

Jelentem: beiratkoztam. Kisgólyaként, hah. Orosz nyelv és irodalom MA. Nem futamodtam meg, nem mentem a beiratkozás előtt világgá és nem dobtam sutba minden eddigit, hanem vettem a bátorságot és szépen aláírtam a papírokat. Aztán majd pár hónap múlva meglátjuk, jól döntöttem-e végül. Ha még mindig kétségeim vannak, jöhet az újratervezés.

Várom már tényleg, hogy visszatérjek Szegedre, de azért nem vagyok túl effektív. Miután túléltem a három beiratkozással, informálódással, gyorskajával, Frankkel és egy igencsak megkapó természeti jelenséggel eltöltött napot, elkezdhettem volna tervezgetni a rendes visszatérést. Az igazit, nagy pakkokkal, ne-hagyjak-itthon-semmi-létfontosságút aggódásokkal, második emeletre való cipekedéssel, kétlaki énem ismételt kibontakozásával, egyetemistáskodással.

Ennek ellenére mit sikerült elérni az idei utolsó Orosházán töltött nyári napok alatt? Elvezettem a környéki kis falvakig az órámon, punnyadtam még egy sort pár sorozattal és a friss Alexandra-akcióból beszerzett könyveimmel, tízpercenként frissítgettem az ETR-emet, hátha megvan már a hat, azaz HAT darab órám időpontja, amiről még mindig nincsenek hírek... Ja, és ma bepótoltam a molyon az idén elmaradt értékeléseimet. Ahelyett, hogy erőt vennék magamon és elkezdeném a szoba közepére hányni a cuccokat és szortírozni mindazt, amiből élni kell a következő szemeszterben.

Nehéz ügy ez, gyerekek, nehéz ügy. A lustasággal pedig szembe kéne már nézni.

.